Egy házi banán (vagy eper) turmix néhány egyszerű összetevőből készül, úgymint banán, tej vagy növényi ital, esetleg zabpehely, joghurt és fahéj. Ha otthon készítjük el mindezt, akkor pontosan tudjuk, hogy mi kerül a pohárba. 

Ugyanakkor, ha egy bolt polcáról vesszük le a banán/eperitalt palackozva, az előbb említett hozzávalókon túl nem kívánatos összetevők is kerülnek bele. A profitorientáltság és szavatosság meghosszabbítása érdekében a gyártók hozzáadott cukrokkal, szirupokkal, aromákkal, sűrítőanyagokkal, emulgeálószerekkel, stabilizátorokkal, színezékekkel és tartósítószerekkel dolgoznak.

Nézzük csak meg például az egyik ismert hazai áruház banánitalának címkéjét, ezeket találjuk benne: "88% zsírszegény tej, cukor, tejsavókészítmény, módosított keményítő, 0,6% banánpüré, aroma, stabilizátor karragén, B1-vitamin (tiamin), B2-vitamin ( riboflavin), B6-vitamin, B12-vitamin". Ebből ki is derül, hogy ebben a banánitalban igazából banánból van a legkevesebb! Míg egy házi turmixban a banán aránya kb. 40-50%, addig ebben az italban csupán kevesebb, mint 1, és egy rakat olyan dolgot is megiszunk vele, amit egyáltalán nem is szerettünk volna. Például senki sem vágyik egy jó kis stabilizátorra vagy karragénre, netalán módosított keményítőre reggelente. 

Így lesz az ártalmatlannak tűnő banános tejből ultrafeldolgozott, a házinál jóval kevésbé egészséges és friss ital. 

Nyami! Nyami?! A koreai Binggrae "banánízű" italban tej, víz cukor, dextrin, 0,32%-nyi banánlé koncentrátum, mesterséges aromák, mono- és diglicerinek, karragén, színezék és guargumi található. (fotó: Bokksu market)

Mi a baj az ultrafeldolgozott élelmiszerekkel?

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek olyan termékek, amelyek több ipari feldolgozási lépésen mennek keresztül, és olyan összetevőket tartalmaznak, amelyeket egy átlagos konyhában ritkán használunk, úgymint izolált fehérjék, maltodextrin, módosított keményítők, ízfokozók és ilyen-olyan aromák. 

Mindannyian ismerjük az érzést, hogy nem lehet leállni egy szem csokinál, chipsnél, vagy egy deci kólánál. 

Chris van Tulleken Ultra-Processed People című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek problémája nem csupán a magas cukor-, zsír- vagy sótartalom. Ezeket a termékeket úgy tervezik, hogy kényelmesen fogyaszthatók és ellenállhatatlan ízűek legyenek, ami gyakran túlzott energia-bevitelhez, elhízáshoz és egyéb, étrenddel összefüggő betegségekhez vezet. 

Tulleken egyik legfontosabb megállapítása, hogy nemcsak a tápanyagokat érdemes figyelni, hanem azt is, mennyire távolodott el egy élelmiszer az eredeti alapanyagaitól a feldolgozás során.

Éppen emiatt népszerűsítjük a házi főzést a KonyhaKaland programunkban: ami házi készítés, az nem ultrafeldolgozott, ergó egészségesebb, mint a bolti. 

A házi változat laktatóbb?

Egy otthon készített banánturmixban általában több a természetes rost és gyakran a fehérje is, különösen ha joghurtot, túrót vagy fehérjeport adunk hozzá.

A rostok és a fehérjék pedig lassítják az emésztést, stabilabb vércukorszintet biztosítanak, hosszabb ideig tartó jóllakottságot eredményeznek. Ezzel szemben sok bolti banánital inkább desszertként viselkedik: könnyen fogyasztható, gyorsan felszívódik, és kevésbé telít el.

Minden bolti banánital rossz?

Nem. Léteznek olyan késztermékek is, amelyek csupán néhány összetevőt tartalmaznak, például banánt és tejet, érdemes azonban mindig elolvasni az összetevőlistát.

Általános szabályként minél rövidebb és érthetőbb az összetevőlista, annál közelebb áll a termék az otthon elkészített változathoz.


Banános receptre vágysz? Próbáld ki fantasztikus narancsos banánkenyér receptünket!

A cikk a KonyhaKaland program keretén belül készült.